JOGURALOM

A joguralom fogalma az amerikai forradalom egyik vívmánya. Thomas Paine az 1776-os Common Sense-ben így ír erről: "Ahogy az abszolút kormányzatokban a Király a törvény, úgy a szabad országokban a törvénynek KELL a Királynak lennie; más uralkodó nem lehet".

A joguralom fogalma az Egyesült Államokban összefonódott a hatalmi ágak elválasztásának elvével. A jogalkotás, a jogalkalmazás és az igazságszolgáltatás szétválasztását először a Massachusetts alkotmánya mondta ki 1780-ban a joguralommal összefüggésben: a hatalmi ágak képviselői nem vehetik át egymás hatalmát, és nem helyezkedhetnek a törvény uralma fölé. Ezt az elvet 1803-ban a Legfelsőbb Bíróság magáévá tette és ennek révén az amerikai alkotmányosság része lett.

A JOG VAN AZ EMBERÉRT ÉS NEM AZ EMBER A JOGÉRT!

"  Mert az emberek számítanak leginkább. Kormányok jönnek és mennek"
"  Az számít leginkább, amit az emberek tesznek. Az emberek cselekedetei. "
"  Az emberi szív és elme összessége tesz egy országot azzá, ami."

   David Pressman nagykövet

DAVID PRESSMAN A DEMOKRATA

Egy embert a mondataiból lehet jól megismerni. A  David Pressman beszédéből idézett mondatok kommentár nélkül hűen visszadják az Amerikai Egyesült Államok magyarországi nagykövete mit gondol a világról, a jogállamról, a demokráciáról, Magyarországról. Ezek egyenes, őszinte, bátor mondatok, melyekből érteni lehet.

Részlet David Pressman nagykövet beszédéből amit  a Szent Korona visszajuttatásának 45. évfordulóján  2023. január 6-án mondott a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia templomban:

1945-ben Európát évekig tizedelte a legbarbárabb háború, amelyet a világ valaha is látott. A városok romokban, a megélhetés kétségessé vált. Milliókat gyilkoltak meg.  A II. világháborúnak vége szakadt, de a világ nem állt könnyen vissza a normális kerékvágásba. Sok európai számára a háború borzalmait a Szovjetunió fullasztó árnyéka és uralma váltotta fel.

Magyarország a Vasfüggöny mögött találta magát és a Szovjetunió évtizedekig tartó borzalmas elnyomásának nézett éppen elébe. A magyarok nem kérték és nem is üdvözölték ezt, de megakadályozni sem tudták ekkor.

Valamit mégis meg tudtak tenni: a Magyar Honvédség pár bátor tagja azt a rendkívül kockázatos vállalást tette, hogy a legbecsesebb műalkotásokat az Egyesült Államok kezébe helyezi. És most ugyanarról az országról beszélünk, mellyel Magyarország röviddel ezt megelőzően még háborúban állt.
Ezt az ezeréves, felbecsülhetetlen értékű, aranyból készített, és ékkövekkel díszített műalkotást egy egyszerű fekete táskába rejtették bátor, hazaszerető magyarok és kicsempészték az országból, majd egy magyar ezredes átadta egy amerikai ezredesnek.

Még most is, 77 évvel azután, hogy a koronát rábízták az Egyesült Államokra, a korabeli fénykép üzenete erős és érzelmeket kiváltó. Egy kép, amelyen az ezeréves műalkotást rejtő fekete táskát az egyik ország katonája biztonságba helyezi egy másik ország katonájánál, akivel nemrég még harcban állt.

Bár kormányaink összecsaptak annak idején, a magyar emberek barátot láttak az Egyesült Államokban. Egy népet láttak, akire rábízhatják az egyik legfontosabb és legjelentőségteljesebb kincsüket.

És az Egyesült Államok megvédte a magyar Szent Koronát. Sőt, ezt a felelősséget annyira komolyan vettük, hogy a híres Fort Knox katonai erődítmény páncéltermében helyeztük el. Ez az épület annyira biztonságos, hogy a kifejezést köznévként is használjuk, amikor egy helyet biztosságosként szeretnénk leírni.

Az Egyesült Államok beleegyezett, hogy megvédje a koronát addig a napig, amíg vissza tudja adni a magyar embereknek. Nem a magyar kormánynak. Természetesen nem a Szovjetuniónak, nem egy bábkormánynak, hanem a magyar népnek.

1978-ban Jimmy Carter elnök hozta meg azt a nehéz és ellentmondásos döntést, hogy az Egyesült Államok visszaadja a koronát a magyar népnek. Persze, ekkor Magyarország még a Szovjetunió gombnyomása alatt létezett. Voltak az amerikai kormányban vezetők, akik úgy gondolták, hogy a koronát nem kellene visszaadni addig, amíg a szovjet elnyomás béklyóját teljesen és végleg le nem dobták magukról a magyarok.

De Carter elnök, Cyrus Vance külügyminiszter és más tanácsadók, beleértve egy Joe Biden nevű fiatal szenátort, máshogy gondolták. Nem a magyar kormánynak adtuk vissza a koronát – egy olyan kormánynak, amely akkoriban nem mindig azt követte, ami a legjobb volt a népének –, hanem ehelyett a magyar népnek adtuk vissza azt.

Többet szerettük volna adni, mint egy korona. Azt akartuk visszaadni a magyar embereknek, amit a korona képviselt: a reményt.  A reményt, hogy visszatérhetnek, ahhoz az élethez, amit a szovjet elnyomók és kegyeltjeik dominanciája előtt éltek.
Mert az emberek számítanak leginkább. Kormányok jönnek és mennek. Politikai szelek változnak. A választott vezetők a reflektorfény után távoznak a történelem forgásával.

Az számít leginkább, amit az emberek tesznek. Az emberek cselekedetei.
Az emberi szív és elme összessége tesz egy országot azzá, ami. Kiállsz-e amellett, ami helyes? Befogadod-e a szomszédod és vigaszt nyújtasz-e számára a sötét és nehéz időkben? Kiállsz-e a sebezhetőkért? Az emberi méltóságért? Hallatod-e a hangod a jó érdekében? Elutasítod-e a hazugságot és a propagandát a rövidtávú politikai nyereségért?

1978-ban és az azt megelőző években Carter elnök és a csapata pozitív jeleket láttak Magyarországgal kapcsolatban. Azt látták, hogy a magyarok lassan kihúzzák magukat a szovjet elnyomás igája alól.

Toleranciát hirdettek a vallási önkifejezésnek. Próbálták előmozdítani az utazást és a kommunikációt a kommunista tömb államai között. A magyarok mindent megtettek, hogy jobbá tegyék azt a világot, amelyben éltek, még akkor is, ha ez szembement a szovjet forgatókönyvvel.

Bár a magyar kormány ekkor még nem szabadult fel a kommunista hatalom alól, a magyar emberek egyértelműen vágyták a szabadságot. Az Egyesült Államok nem is találhatott volna jobb szimbólumot a korona visszajuttatásánál arra, hogy cselekvésre ösztönözze és elismerje a magyar embereket.
A többi, ahogy mondani szokás, már történelem. A koronát visszaadtuk, nem a kormánynak, hanem vallási, kulturális, tudományos és akadémiai vezetők előtt a magyar embereknek.

Még több mint egy évtized kellett Magyarországnak ahhoz, hogy végleg elszakadjon a Szovjetuniótól, de a végére egyértelművé vált, hogy egy ilyen rendszer bukásra van ítélve. Meg is bukott, és mindig meg fog bukni, mert nem az emberek érdekeit képviseli, hanem csak egy maroknyi ember hatalmának megszilárdítását keresi. Egy életformát erőltet a népre, akik csak attól a vágytól égnek, hogy szabadok lehessenek.

Természetesen ez közel sem volt annyira könnyű, mint ahogy talán egy ilyen rövid beszédben hangozhat. És ahogy mindannyian tudjuk, a múlt árnyai időznek világszerte. Az önkény zsarnoksága elleni küzdelem ma is tart és sürgető. Elég csak Putyin háborújára gondolnunk, amelyet a demokratikus Ukrajna ellen vív a szomszédban.

Akár egy nagy múltú demokráciában élünk, akár egy teljesen újkeletűben, a demokráciát nem vehetjük készpénznek. És nem kerülheti el a figyelmemet természetesen, hogy ma este egy uralkodó koronája emlékeztet csípősen erre az alapvető valóságra. A demokrácia jövője azon múlik, hogy készen álljunk kiállni az értékekért, az azok megőrzéséhez nélkülözhetetlen intézményekért, és hogy büszkén kiálljunk azon barátaink mellett, akik ezt teszik.

Ahogy az Egyesült Államoknak abban a megtiszteltetésben volt része, hogy menedéket nyújthatott a magyar Szent Koronának, amelyről ma itt megemlékezünk, úgy adtunk büszkén menedéket egy embernek, aki az ország szabad és demokratikus jövőjének adott hangot.

Megtiszteltetés számomra, hogy minden nap az Egyesült Államok nagykövetségének abban az irodájában dolgozhatok, ahol korábban a kiváló Mindszenty bíboros kapott oltalmat 15 éven át, menedéket keresve a kommunista Magyarország önkényuralma elől.

Az Egyesült Államok nagyra becsüli, hogy tehetett a koronáért.  Nagyra becsüli, hogy tehetett a bíborosért. És nagyra becsüli, hogy ma tehet Magyarországért. Ez az, amit a barátok tesznek.
Ezzel szemben Vlagyimir Putyin egy maradvány abból a múltból, amelyet a világ nagy része megpróbált meghaladni. Egy kisszerű ember, aki csak félelmen és megfélemlítésen keresztül képes vezetni. Azt gondolta, hogy az ukrán emberek meghajolnak még egyszer egy szovjet típusú uralkodó előtt, de tévedett.

Az ukránok, csakúgy, mint évtizedekkel ezelőtt a magyarok, már döntöttek.  Már felvázolták az útjukat és ebben nem szerepelt a visszatérés egy elromlott, csalárd rendszerhez, amely már oly sok időn át tönkretette őket.

Mindannyiunknak el kell döntenünk, milyen utat választunk ebben a viharos időszakban. Kik a barátaink? Kihez fordulunk a nehézségek idején, amikor azokkal állunk szemben, akik ártani akarnak nekünk? 1945-ben egy bátor magyar ezredes az amerikai kollegájára bízta az ország egyik legfontosabb kincsét azzal a reménnyel, hogy az Egyesült Államok biztonságba helyezi. És mi így is tettünk. 1956-ban Mindszenty József bíboros az Amerikai Nagykövetségen keresett menedéket, bízva abban, hogy biztonságba kerül. És így is lett.

Az Egyesült Államok és Magyarország barátok és szövetségesek hosszú idő óta.  Ott voltunk egymásnak elég sötét időszakokban. És, bár eseteként lehetnek zordabb hullámok a tengeren, és a jelenlegi hullámok igencsak veszélyesnek látszanak, biztos vagyok benne, hogy ha megpróbáljuk, akkor együtt megbirkózunk velük.

Carter elnökhöz és a korábbi külügyminiszterhez, Cyrus Vancehez, és egy akkori fiatal szenátorhoz, Joe Bidenhez hasonlóan én is fogadok Magyarországra és ennek az országnak a nagyszerű népére!

VÉLEMÉNYALAPÚ TARTALOM

MAGYARORSZÁG REKORDER LEHET A FIKTÍV JOGSZABÁLYOKAT ALKALMAZÓ BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK HATÁLYBAN TARTÁSA TERÉN

Az igazságszolgáltatás jogsértéseit nyilvántartó rekordok könyvében - ha létezne ilyen - világrekord, de mindenképpen Európa-rekord lehetne a fiktív jogszabályokat alkalmazó - becslések szerinti - több tízezer magyarországi bírósági határozat hatályban tartása.

Alaptörvény (1)   Általánosan kötelező magatartási szabályt az Alaptörvény és az Alaptörvényben megjelölt, jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv által megalkotott, a hivatalos lapban kihirdetett jogszabály állapíthat meg.

Alaptörvény (3) Jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel.

A legáltalánosabb meghatározás szerint a jogszabály (avagy jogforrás, jogi norma) a közhatalmi szervek által alkotott vagy elismert olyan magatartási szabály, amelynek érvényre jutását végső soron közhatalmi kényszer biztosítja. A jogszabályt a közhatalmi szervek előre megszabott eljárási rendben alkotják meg. Nem jön létre érvényesen az a jogszabály, amelyet a megalkotására felhatalmazott közhatalmi szerv nem a számára megadott eljárási rendben alkot meg (közjogi érvénytelenség).

Alaptörvényellenes az a jogszabály, amelyet nem a meghatározott eljárási rendben alkottak meg, amelynek nem történt meg a kihirdetése ami az érvényessé válás feltétele, amely esetében nem határozták meg a hatályba lépés vagyis az alkalmazhatóság időpontját.

A jogszabály alaptörvényellenességének jogkövetkezménye a megsemmisítés.

Magyarország igazságszolgáltatási rendszerében a becslések szerint 40-50 ezer alaptörvényellenes jogszabály van hatályban, pontosabban a becslések szerinti 70-80 ezer koncepciós perből 40-50 ezer olyan bírósági határozat keletkezett amelyben fiktív, alaptörvényellenes jogszabályokat alkalmaztak. Ezzel Magyarország világrekorder, de mindenképpen Európa-rekorder lehet és az Európai Unióban az elérhető információk alapján messze megelőz minden más tagállamot a fiktív jogszabályokat alkalmazó bírósági határozatok hatályban tartása terén.

A fiktív jogszabályok alaptörvényellenesek, nincs jogszabályhelyük, nem megszabott eljárási rendben alkották meg  és soha nem hirdették ki azokat, nincs megjelölt hatályuk, nem ismert kodifikációs tartalmuk, szövegük.

Az, hogy ilyen nagy tömegű fiktív jogszabályt alkalmazó bírósági határozat került a rendszerváltás utáni jogállam igazságügyi rendszerébe  annak következménye, hogy a dikatatúra idején keletkezett és fiktív jogszabályokat alkalmazó bírósági határozatok sokasága a pártállami múlt hagyatékaként a rendszerban maradt mivel az igazságszolgáltatást nem érintette a rendszerváltás.

A békés átmenet egyik legnagyobb tévedése, hatalmas hibája az volt, hogy a rendszerváltás utáni demokratikus jogállam az igazságszolgáltatás diktatórikus, állampárti rendszerét, működési szabályait, kapcsolati hálóját, szervezeti struktúráját,  személyi összetételét a bíróság függetlenségére hivatkozva érintetlenül hagyta. Így valójában az történt, hogy a diktatúra bírósága lett a demokratikus jogállam független hatalommal felruházott bírósága. 

Vitathatatlan tény, hogy a kommunista diktatúra fennmaradását, létezését biztosító megtorlás, megfélemlítés érvényesítéséhez a jogi kereteket – mint jogalkalmazó – a diktatúra bírósága biztosította. Ez nem is létezhetett másként, ennek tagadása a diktatúrát éltető megtorlás, megfélemlítés stratégiájának tagadását, végső soron a diktatúra létezésének tagadását jelentené. Ez a bíróság, a diktatúra bírósága, Kádár kommunista rendszere alatt koncepciós perekben ártatlan magyar embereket elítélő bíróság  változtatás nélkül független hatalommal felruházva lett a magyar demokratikus jogállamban a negyedik hatalmi ág birtokosa.

Meghatározhatatlan mértékben olyan bírákra bízták a demokratikus jogállam igazságszolgáltatását, akik a diktatúra időszakában mint a diktatúra szellemisége, a diktatúra hatalomérvényesítési módszerei mellett elkötelezett bírák, vonakodás nélkül, gátlástalanul teljesítették az állampárt utasításait, csaltak, hazudtak, bűnrészességet vállaltak igazságszolgáltatás elleni bűncselekményekben.

Erről az állapotról a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke Dr. Solt Pál 11 évvel a rendszerváltás után így nyilatkozott a Magyar Nemzet 2001 október 1-én megjelent számában: " „A jogállam kialakítása folyamatosan zajlik a bíróságokon, a bírói karon belül. Ennek egyik oka, hogy a rendszerváltás során a bírói kart semmilyen átvilágítás nem érintette.”

A diktatúra idején a koncepciós perek esetében érvényesült egy pártállami rendezőelv ami a jogalkalmazó pártügyészeknek, pártbíráknak szabadságot és jogot adott a törvényen kívüli jogalkotáshoz és ezen kreált fiktív jogszabályok bírósági eljárásban, bírósági határozatban való való alkalmazásához ha így volt megvalósítható Kádár utasítása, hogy az ügyészség, a bíróság a párt büntetőpolitikájának érvényre juttatását kikényszerítse. 

A jogállamiság érvényesülése megkövetelné, hogy a magyar igazságszolgáltatás rendszerét meg kell tisztítani a fiktív jogszabályoktól és fiktív jogszabályokat alkalmazó bírósági határozatoktól. Erre a rendszerváltás óta még szándék sem mutatkozott. De el kell ismerni azt is, hogy ez megvalósíthatatlan vállalkozás lenne. Lehetetlen több tízezer fiktív jogszabályt tartalmazó bírósági határozatot felkutatni, kiszűrni, majd megsemmisíteni. 

Így maradnak azok az esetek, amikor jogorvoslati kérelemben, beadványban vagy bármilyen formában, akár telefonon, szóban érkezik bejelentés a jogalkalmazó bírósághoz, ügyészséghez fiktív jogszabályok alkalmazásáról, fiktív jogszabályokat, fiktív szakértői véleményeket alkalmazó bíróság határozatok, bírósági végzések hatályban tartásáról. 

Az Alaptörvény előírta kötelesség, hogy erről a jogalkalmazó mint alaptörvényellenes jogszabály gyanúját felvető információról hivatalos feljegyzést készítsen és az illetékes vezető elrendelje az alaptörvényellenesség vizsgálatának elindítását. Nem csupán az Alaptörvény, de a jogállam alapszintje a jogállamiság minimumának érvényesülése is ezt diktálja, így ennek elmulasztása az egyik legsúlyosabb hivatali visszaélésnak, jogsértésnek tekinthető.

Amennyiben az alaptörvényellenesség megállapítást nyer, kiderül, hogy nem megszabott eljárási rendben jött létre a jogszabály, nem lett kihírdetve, nem lett meghatározva a hatálya akkor az Alaptörvény által előírt kötelezettség a jogszabály megsemmisítése. Mivel az alaptörvényellenes jogszabályok általában nem rendelkeznek jogszabályhellyel, azonosító vagy nyilvántarási adattal, csak úgy valósítható meg a megsemmisítésük, ha az alaptörvényellenes jogszabályokat alkalmazó bírósági eljárást, bírósági határozatot megsemmisítik. 

Az alaptörvényellenes, közjogilag érvénytelen fiktív jogszabályt tartalmazó bírósági eljárás, bírósági határozat megsemmisítése egyébként is a jogalkalmazó hivatali kötelezettsége lenne, mert a bírósági határozat nem rendelkezik érvényes jogi tartalommal.

A több tízezer fiktív jogszabályt tartalmazó bírósági határozatot felkutatni, kiszűrni, az alaptörvényellenes vizsgálatokat lefolytatni, majd a bírósági határozatokat, sőt a bírósági eljárást megsemmisíteni megvalósíthatatlan vállalkozás lenne, de már a bármilyen formában és módon bejelentett egyedi eseteknek a példás és gyors kezelése, rendezése, az alaptörvényellenes  fiktív jogszabályok alaptörvényellenességének vizsgálata és megsemmisítése jogállami fordulatot mutatna,  jelezné a jogállam  alapszintjének megvalósulását, a jogállamiságnak, a jogállamiság elveinek alapszintű érvényesülését.

Ha létezne a jogállam Magyarországon ennek a rendszerváltás kezdete, 1990 óta működni kellene. Csakhogy ennek vonatkozásában létezik egy olyan összefüggés, ami áttörhetetlen akadályt jelent, ami blokkolja az alaptörvény, a jogállam, a jogállamiság normáinak érvényesülését.

Azok az ügyészek és bírák akik a diktatúra idején mint pártügyészek, pártbírák az állampárt felhatalmazása alapján kitalálták az alaptörvényellenes fiktív jogszabályokat és a fiktív jogszabályokat koncepciós perekben alkalmazták, az alaptörvényellenes fiktív jogszabályok megsértésére hivatkozva szabadságvesztés, vagyonelkobzás büntetéseket szabtak ki, a rendszerváltás után is az ügyészi, a bírói kar tagjai maradhattak, mert az igazságszolgáltatásnál nem került sor a rendszerváltásra és a bírák, ügyészek átvilágítására. Közülük számosan igen magas, sőt a legmagasabb beosztásokba kerültek.

Amennyiben a bíróság, az ügyészség egy  beadványban vagy bármilyen formában érkező bejelentésben megjelölt alaptörvényellenes fiktív jogszabály alaptörvényellenességének vizsgálatát elvégezné, megállapításokat tenne, az egyenlő lenne a fiktív jogszabályokat alkalmazó egykori pártügyészekkel, pártbírákkal szembeni vádirattal, akik jelenleg is az igazságszolgáltatásban tevékenykednek, többen közülük a legmagasabb beosztásokban. Ezért inkább el sem kezdik a vizsgálatot.

ÚJ RENDSZERVÁLTÁS KELLENE AMI JOGÁLLAMOT TEREMT ÉS EURÓPAI IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁST!